Végre egy hét után újra tudok írni a blogomra, ami a kínai internetben rejlő akadályok leküzdésének köszönhető. Viszont időközben elkezdtem a tartalék blogom vezetését, így most már azt folytatom tovább. Ennek címe: http://gaborkinaban.blog.hu/
Mindenkit üdvözlök és szeretettel várom a tartalék blogomon.
Üdv, Gábor
2010. március 17., szerda
2010. március 12., péntek
Indulás
Jelenleg a reptéren (Ferihegy) ülök és írom a blogomat, miközben ebédelek, telefonálok és várom a repülő indulását. Az elmúlt hét kb. így telt el, még mindig nem tudom, hogyan sikerült ennyi mindent belesűríteni ebbe a pár napba, de most mégis úgy érzem, hogy a feladatok nagy részét sikeresen megoldottam. Akinek bármivel adósa maradtam, attól ezúton is elnézést kérek, de ennyi sikerült.
23 kilóra lecsökkentettem a bőröndöm méretét (súlyhatár 20 kg lesz a kínai belföldi járaton - odáig 30kg, így még útközben ki kell találnom hová tüntetek el 3 kilót... mondjuk veszek fel 2 cipőt minden lábamra). Aki ismer, tudja, hogy óriási teljesítmény tőlem, hogy ilyen kompakt kis csomaggal vagyok képes útrakelni 5 hétre (általában 1 nap vitorlázáshoz sokkal több holmit viszek magammal).
A Duty Free shopban még beszereztük az utolsó ajándékokat, bor, unicum, pálinka, amennyit csak kivihetünk az országból... (bor 2l., égetett szesz 1l). És közben még Tokaji borkóstolóban is részt vehettünk :-)
Nagyon bízom benne, hogy ezt vagy a blog.hu-s blogomat el fogom tudni érni Kínából, de ha mégsem, akkor majd valaki segítségével igyekszem legalább emailben elküldeni a híreimet és megkérni őt, hogy tegye közzé a blogon amit a cenzúra kintről nem enged megtenni.
Most már kezdődik a beszállás, így befejezem az írogatást. Irány Kína... hú de jó lesz...most kezdek ráhangolódni... :-)
Mindenkit üdvözlök! Gábor
23 kilóra lecsökkentettem a bőröndöm méretét (súlyhatár 20 kg lesz a kínai belföldi járaton - odáig 30kg, így még útközben ki kell találnom hová tüntetek el 3 kilót... mondjuk veszek fel 2 cipőt minden lábamra). Aki ismer, tudja, hogy óriási teljesítmény tőlem, hogy ilyen kompakt kis csomaggal vagyok képes útrakelni 5 hétre (általában 1 nap vitorlázáshoz sokkal több holmit viszek magammal).
A Duty Free shopban még beszereztük az utolsó ajándékokat, bor, unicum, pálinka, amennyit csak kivihetünk az országból... (bor 2l., égetett szesz 1l). És közben még Tokaji borkóstolóban is részt vehettünk :-)
Nagyon bízom benne, hogy ezt vagy a blog.hu-s blogomat el fogom tudni érni Kínából, de ha mégsem, akkor majd valaki segítségével igyekszem legalább emailben elküldeni a híreimet és megkérni őt, hogy tegye közzé a blogon amit a cenzúra kintről nem enged megtenni.
Most már kezdődik a beszállás, így befejezem az írogatást. Irány Kína... hú de jó lesz...most kezdek ráhangolódni... :-)
Mindenkit üdvözlök! Gábor
2010. március 8., hétfő
Tartalék
Kedves Olvasóim!
Eredetileg a kínai utazásomról ill. annak előkészületeiről elkezdtem ezt a blogot írni. Pénteken indulok, és most tudtam meg, hogy ez egy Google-es lap, amit Kínában korlátoznak, így valószínűleg nem fogom tudni elérni. Ezért létrehoztam ezt a blogot: http://gaborkinaban.blog.hu/, hogy ott tudjam folytatni amit itt elkezdtem, bízva abban, hogy azt nem cenzúrázzák majd ott sem :-) Kíváncsi leszek, hogy igaz-e a hír. Ki fog gyorsan derülni, mert ha ott folytatom szombattól a blogomat, akkor igaz, ha pedig itt tudom folytatni, akkor legfeljebb készítettem egy tartalék blogot.
Üdv mindenkinek, Gábor
Eredetileg a kínai utazásomról ill. annak előkészületeiről elkezdtem ezt a blogot írni. Pénteken indulok, és most tudtam meg, hogy ez egy Google-es lap, amit Kínában korlátoznak, így valószínűleg nem fogom tudni elérni. Ezért létrehoztam ezt a blogot: http://gaborkinaban.blog.hu/, hogy ott tudjam folytatni amit itt elkezdtem, bízva abban, hogy azt nem cenzúrázzák majd ott sem :-) Kíváncsi leszek, hogy igaz-e a hír. Ki fog gyorsan derülni, mert ha ott folytatom szombattól a blogomat, akkor igaz, ha pedig itt tudom folytatni, akkor legfeljebb készítettem egy tartalék blogot.
Üdv mindenkinek, Gábor
2010. március 5., péntek
Küldetésem az emberek életének jobbá tétele
Megjelent az interjú a fenti címmel, amire korábban utaltam. Idemásolom, hogy el tudják azok is olvasni, akik nem férnek hozzá az IBM belső hálózatához:
Küldetésem az emberek életének jobbá tétele
Interjú Kócza Gáborral, aki hamarosan Kínába utazik a CSC Kína 8-as csapat tagjaként.
A 2009/2010-es évre összesen 8 kollégát választottak ki Magyarországról az IBM Corporate Service Corps pályázatán. Az IBM Magyarország harmadik kiutazója Kócza Gábor, a GBS csapatból, aki 2010. március 12-én vág neki a kihívásnak, s az elkövetkezendő egy hónapot Mianyangban fogja tölteni a Kína 8-as csapat tagjaként. Nemsokkal azelőtt beszéltünk vele, hogy elindult volna élete egyik legnagyobb kalandjára.
Gábor, mikor hallottál először a Corporate Service Corps programról, és miért jelentkeztél?
Egy 2008-as Blue Notes-ban olvastam először a Corps-ról, s már akkor sem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e. Rögtön beadtam a pályázatot, de a 2008/2009-es körben nekem sajnos nem sikerült. Abban az évben két magyar nyertes volt csupán, Sztrókay Péter és Intődy Gábor. Nagyon élveztem az élménybeszámolóikat, amiket a hazatérésük után tartottak, s ez még jobban megerősített abban, hogy a következő évben ismét jelentkezzek.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kiválasztottak?
Először meglepődtem, ugyanakkor bosszantott is, hogy csak a várólistáig jutottam. Olyan érzés volt ez, mint amikor az embert leültetik a kispadra csereként, s hiába szeretne megtenni mindent, hogy a csapat nyerjen, mégsem segíthet. Belülről azonban biztos voltam, hogy ki fogok jutni, ami az utolsó pillanatban be is igazolódott. Alig akartam elhinni, de nagyon örültem. Én voltam a negyedik magyar, aki bekerült a várólistáról a résztvevők közé.
És a családod hogy fogadta a hírt?
Őszinte leszek, nem volt túl lelkes a fogadtatás. Móczár Éva kolléganőmhöz hasonlóan nekem is a nyakamba borult a lányom, de nem örömében, hanem bánatában kezdett el zokogni. Ez volt a legnehezebb rész az egészben. Soha nem voltam még ennyit távol a lányomtól, és tudom, hogy már a 2-3 napos távollétemet is nehezen viseli. Napokig gondolkodtam, s már szinte le is mondtam az útról a család miatt, amikor a feleségem meggyőzött arról, hogy ez egy akkora lehetőség az életemben, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Mi tagadás, jó érzés volt, ahogy éreztette velem, milyen büszke rám, hogy a több ezer pályázó közül engem is kiválasztottak.
Nagyon sokan pályáztak idén is. Szerinted mitől volt sikeres a pályázatod?
Az én életfilozófiám, hogy ahhoz, hogy az ember kaphasson valamit az élettől, először neki is adnia kell. Boldog ember vagyok, mert sikeres életúttal rendelkezem, s az egyik küldetésemnek azt tartom, hogy az emberek életét jobbá tegyem, ahol csak tudom. Rendszeresen veszek részt önkéntes munkákban, és people manager-ként az is a feladatom, hogy motiváljam és fejlesszem a kollégáimat, egyengessem a karrierjüket. A pályázatban is ezeket a tulajdonságaimat emeltem ki.
Mondanál néhány szót az IBM-es karrieredről?
Szinte napra pontosan 13 éve kezdtem az IBM-nél. Az első 5 évben Hollandiában dolgoztam projektmenedzsment területen. Ez alatt az idő alatt rengeteg képzésben vettem részt, nem csak technikai, hanem ún. soft skills képzésben is, amit a mai napig jól tudok hasznosítani a munkám során. Meggyőződésem, hogy a folyamatos tanulás és fejlődés a siker záloga. 2002-ben jöttem haza Magyarországra, s projekt menedzserként folytattam munkámat a szolgáltatási üzletágban. Később a Global Procurement Services Group felkért, hogy vegyek részt a munkájukban, így 2005 óta ebben a nemzetközi csapatban is dolgozom. Azért, hogy a magyar GBS csapattal is szorosabb legyen a kapcsolatom, 2009-ben felkért Szokodi Csilla, a GBS üzletág vezetője, hogy legyek a tanácsadó csapat people managere, így ezt a két feladatot párhuzamosan csinálom. Nem könnyű, de szeretem a kihívásokat, és nagyszerű emberekkel tudok együtt dolgozni mindkét feladatom során. Úgy gondolom, hogy az emberekre fordított idő és energia a legjobb befektetés.
Kínába utazol. Mit tudsz a célországról?
Bár Kína ősi kultúrával rendelkezik, szerintem az átlagember elég keveset tud erről az országról. Így vagyok ezzel én is, s úgy érzem, hogy van még mit tanulnom. Azt tudom, hogy a GPSG-nek van egy Delivery Center-e Kínában, Wuhanban, de én még soha nem jártam ott. Amikor megírtam a kollégáimnak, hogy hová megyek és mit fogok csinálni, rögtön elláttak mindenféle hasznos információval. Például azt is megtudtam, hogy a 2 évvel ezelőtti szecsuáni földrengés területén nagy számban él a legősibb kínai nemzetség, a Qiang, ami lényegesen régebbi múltra tekint vissza, mint a Han nemzetség, amibe a legtöbb kínai tartozik.
Kikből épül fel a leendő csapatotok?
9-en leszünk a csapatban: két amerikai, egy német, egy dán, egy francia, egy maláj, egy indiai kolléga és ketten magyarok. Örülök, hogy fajsúlyosan tudjuk majd képviselni Magyarországot. Eddig nem volt még olyan csapat, amiben két magyar is lett volna.
Tudjátok már, hogy Kínán belül hová mentek és pontosan mit fogtok csinálni?
A Chengdutól kb. 100 km-re lévő 5 milliós „kisvárosba”, Mianyangba megyünk. 2008-ban itt volt a nagy szecsuáni földrengés, s a projektek is ehhez kapcsolódnak. A nagy csapat 3 felé lesz osztva: az 1-es csapat egy high-tech cégnek segít majd, a 2-es csapat feladata - amiben én is leszek - turizmus fejlesztés lesz a szecsuáni régióban, a 3-as csapat pedig a kis- és középvállalatok működéséhez próbál meg segítséget nyújtani. Azért örülök, hogy a 2-es csapatba kerültem, mert a másik két feladat akár egy IBM-es projekt is lehetne, a turizmus azonban teljesen távol esik az IBM profiljától, így jobban érzem benne a nonprofit jelleget. A mi kis csapatunk 3 főből áll majd: egy amerikai marketinges kolléganővel és egy indiai IT-s kollégával leszek együtt. Ezen a földrengés súlytotta területen fogunk a turizmus újraélesztésében segítkezni, s elérni, hogy újra beinduljon a belföldi és külföldi turizmus a tartományban. Ehhez a helyi igények felmérése, interjúk, konzultációk után marketing és üzleti tervet, régiós turisztikai stratégiát készítünk majd, s kidolgozzuk a jelenleg üzemeltetett webportál továbbfejlesztésének tervét. Ezzel megalapozzuk az utánunk következő csapatok eredményes munkáját is.
Mit vársz ettől az úttól? Szerinted milyen tapasztalatokkal és új képességekkel térsz majd haza?
Egy nemzetközi csapatban dolgozni, és valami újat létrehozni már önmagában is nagy fejlődést jelent az ember életében. Mivel egy olyan országban fogunk konzultánsi munkát végezni, ahol nagyon kevesen beszélnek angolul, biztos, hogy sok kihívás lesz benne. Ezen felül Kínában még nincs demokrácia, így meg kell találnunk az utat, hogy egy szigorúan kontrollált bürokráciában is tudjunk segíteni. A problémamegoldó készségünk tehát biztosan fejlődni fog. Emellett sok új emberrel lesz alkalmam találkozni, ami számomra mindig nagyszerű lehetőség arra, hogy megismerjem a gondolkodásukat, új dolgokat tanuljak tőlük és szélesítsem a látókörömet.
Azok a kollégák, akiket érdekel a kínai kiküldetésed, hol tudják nyomon követni, hogy mi történik Veled?
Bár soha nem írtam még blogot, én is úgy döntöttem, ez a legegyszerűbb módja, hogy a család, a barátok és a kollégák nyomon követhessék, mi történik velem Kínában. A blog elérhetősége: http://gaborkinaban.blogspot.com/ Ezen felül persze a csapatunknak is lesz egy angol nyelvű blogja . És szeretnék sokat fényképezni, amikből a hazatérés után élménybeszámolót tartok majd a kollégáknak.
Bármilyen egyéb megjegyzés a programmal kapcsolatban?
Örülök, hogy Magyarországon ennyire pozitív a program fogadtatása, s mind a menedzserek, mind a saját kollégáim mindenben a segítségemre vannak. A Corps egy teljesen egyedülálló lehetőség az ember fejlődésében, és ebből hosszú távon mindenki csak profitálhat. Mindenki jelentkezzen tehát, aki teheti!
A programmal kapcsolatban csak egy javaslatom lenne: a 3 hónapos felkészülést a részvételről szóló értesítés után rögtön el lehetne kezdeni, mert így egy kicsit jobban szét lenne osztva az a rengeteg információ, amit az út előtt fel kell dolgoznunk.
Jó utat kívánunk!
Küldetésem az emberek életének jobbá tétele
Interjú Kócza Gáborral, aki hamarosan Kínába utazik a CSC Kína 8-as csapat tagjaként.
A 2009/2010-es évre összesen 8 kollégát választottak ki Magyarországról az IBM Corporate Service Corps pályázatán. Az IBM Magyarország harmadik kiutazója Kócza Gábor, a GBS csapatból, aki 2010. március 12-én vág neki a kihívásnak, s az elkövetkezendő egy hónapot Mianyangban fogja tölteni a Kína 8-as csapat tagjaként. Nemsokkal azelőtt beszéltünk vele, hogy elindult volna élete egyik legnagyobb kalandjára.
Gábor, mikor hallottál először a Corporate Service Corps programról, és miért jelentkeztél?
Egy 2008-as Blue Notes-ban olvastam először a Corps-ról, s már akkor sem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e. Rögtön beadtam a pályázatot, de a 2008/2009-es körben nekem sajnos nem sikerült. Abban az évben két magyar nyertes volt csupán, Sztrókay Péter és Intődy Gábor. Nagyon élveztem az élménybeszámolóikat, amiket a hazatérésük után tartottak, s ez még jobban megerősített abban, hogy a következő évben ismét jelentkezzek.
Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kiválasztottak?
Először meglepődtem, ugyanakkor bosszantott is, hogy csak a várólistáig jutottam. Olyan érzés volt ez, mint amikor az embert leültetik a kispadra csereként, s hiába szeretne megtenni mindent, hogy a csapat nyerjen, mégsem segíthet. Belülről azonban biztos voltam, hogy ki fogok jutni, ami az utolsó pillanatban be is igazolódott. Alig akartam elhinni, de nagyon örültem. Én voltam a negyedik magyar, aki bekerült a várólistáról a résztvevők közé.
És a családod hogy fogadta a hírt?
Őszinte leszek, nem volt túl lelkes a fogadtatás. Móczár Éva kolléganőmhöz hasonlóan nekem is a nyakamba borult a lányom, de nem örömében, hanem bánatában kezdett el zokogni. Ez volt a legnehezebb rész az egészben. Soha nem voltam még ennyit távol a lányomtól, és tudom, hogy már a 2-3 napos távollétemet is nehezen viseli. Napokig gondolkodtam, s már szinte le is mondtam az útról a család miatt, amikor a feleségem meggyőzött arról, hogy ez egy akkora lehetőség az életemben, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Mi tagadás, jó érzés volt, ahogy éreztette velem, milyen büszke rám, hogy a több ezer pályázó közül engem is kiválasztottak.
Nagyon sokan pályáztak idén is. Szerinted mitől volt sikeres a pályázatod?
Az én életfilozófiám, hogy ahhoz, hogy az ember kaphasson valamit az élettől, először neki is adnia kell. Boldog ember vagyok, mert sikeres életúttal rendelkezem, s az egyik küldetésemnek azt tartom, hogy az emberek életét jobbá tegyem, ahol csak tudom. Rendszeresen veszek részt önkéntes munkákban, és people manager-ként az is a feladatom, hogy motiváljam és fejlesszem a kollégáimat, egyengessem a karrierjüket. A pályázatban is ezeket a tulajdonságaimat emeltem ki.
Mondanál néhány szót az IBM-es karrieredről?
Szinte napra pontosan 13 éve kezdtem az IBM-nél. Az első 5 évben Hollandiában dolgoztam projektmenedzsment területen. Ez alatt az idő alatt rengeteg képzésben vettem részt, nem csak technikai, hanem ún. soft skills képzésben is, amit a mai napig jól tudok hasznosítani a munkám során. Meggyőződésem, hogy a folyamatos tanulás és fejlődés a siker záloga. 2002-ben jöttem haza Magyarországra, s projekt menedzserként folytattam munkámat a szolgáltatási üzletágban. Később a Global Procurement Services Group felkért, hogy vegyek részt a munkájukban, így 2005 óta ebben a nemzetközi csapatban is dolgozom. Azért, hogy a magyar GBS csapattal is szorosabb legyen a kapcsolatom, 2009-ben felkért Szokodi Csilla, a GBS üzletág vezetője, hogy legyek a tanácsadó csapat people managere, így ezt a két feladatot párhuzamosan csinálom. Nem könnyű, de szeretem a kihívásokat, és nagyszerű emberekkel tudok együtt dolgozni mindkét feladatom során. Úgy gondolom, hogy az emberekre fordított idő és energia a legjobb befektetés.
Kínába utazol. Mit tudsz a célországról?
Bár Kína ősi kultúrával rendelkezik, szerintem az átlagember elég keveset tud erről az országról. Így vagyok ezzel én is, s úgy érzem, hogy van még mit tanulnom. Azt tudom, hogy a GPSG-nek van egy Delivery Center-e Kínában, Wuhanban, de én még soha nem jártam ott. Amikor megírtam a kollégáimnak, hogy hová megyek és mit fogok csinálni, rögtön elláttak mindenféle hasznos információval. Például azt is megtudtam, hogy a 2 évvel ezelőtti szecsuáni földrengés területén nagy számban él a legősibb kínai nemzetség, a Qiang, ami lényegesen régebbi múltra tekint vissza, mint a Han nemzetség, amibe a legtöbb kínai tartozik.
Kikből épül fel a leendő csapatotok?
9-en leszünk a csapatban: két amerikai, egy német, egy dán, egy francia, egy maláj, egy indiai kolléga és ketten magyarok. Örülök, hogy fajsúlyosan tudjuk majd képviselni Magyarországot. Eddig nem volt még olyan csapat, amiben két magyar is lett volna.
Tudjátok már, hogy Kínán belül hová mentek és pontosan mit fogtok csinálni?
A Chengdutól kb. 100 km-re lévő 5 milliós „kisvárosba”, Mianyangba megyünk. 2008-ban itt volt a nagy szecsuáni földrengés, s a projektek is ehhez kapcsolódnak. A nagy csapat 3 felé lesz osztva: az 1-es csapat egy high-tech cégnek segít majd, a 2-es csapat feladata - amiben én is leszek - turizmus fejlesztés lesz a szecsuáni régióban, a 3-as csapat pedig a kis- és középvállalatok működéséhez próbál meg segítséget nyújtani. Azért örülök, hogy a 2-es csapatba kerültem, mert a másik két feladat akár egy IBM-es projekt is lehetne, a turizmus azonban teljesen távol esik az IBM profiljától, így jobban érzem benne a nonprofit jelleget. A mi kis csapatunk 3 főből áll majd: egy amerikai marketinges kolléganővel és egy indiai IT-s kollégával leszek együtt. Ezen a földrengés súlytotta területen fogunk a turizmus újraélesztésében segítkezni, s elérni, hogy újra beinduljon a belföldi és külföldi turizmus a tartományban. Ehhez a helyi igények felmérése, interjúk, konzultációk után marketing és üzleti tervet, régiós turisztikai stratégiát készítünk majd, s kidolgozzuk a jelenleg üzemeltetett webportál továbbfejlesztésének tervét. Ezzel megalapozzuk az utánunk következő csapatok eredményes munkáját is.
Mit vársz ettől az úttól? Szerinted milyen tapasztalatokkal és új képességekkel térsz majd haza?
Egy nemzetközi csapatban dolgozni, és valami újat létrehozni már önmagában is nagy fejlődést jelent az ember életében. Mivel egy olyan országban fogunk konzultánsi munkát végezni, ahol nagyon kevesen beszélnek angolul, biztos, hogy sok kihívás lesz benne. Ezen felül Kínában még nincs demokrácia, így meg kell találnunk az utat, hogy egy szigorúan kontrollált bürokráciában is tudjunk segíteni. A problémamegoldó készségünk tehát biztosan fejlődni fog. Emellett sok új emberrel lesz alkalmam találkozni, ami számomra mindig nagyszerű lehetőség arra, hogy megismerjem a gondolkodásukat, új dolgokat tanuljak tőlük és szélesítsem a látókörömet.
Azok a kollégák, akiket érdekel a kínai kiküldetésed, hol tudják nyomon követni, hogy mi történik Veled?
Bár soha nem írtam még blogot, én is úgy döntöttem, ez a legegyszerűbb módja, hogy a család, a barátok és a kollégák nyomon követhessék, mi történik velem Kínában. A blog elérhetősége: http://gaborkinaban.blogspot.com/ Ezen felül persze a csapatunknak is lesz egy angol nyelvű blogja . És szeretnék sokat fényképezni, amikből a hazatérés után élménybeszámolót tartok majd a kollégáknak.
Bármilyen egyéb megjegyzés a programmal kapcsolatban?
Örülök, hogy Magyarországon ennyire pozitív a program fogadtatása, s mind a menedzserek, mind a saját kollégáim mindenben a segítségemre vannak. A Corps egy teljesen egyedülálló lehetőség az ember fejlődésében, és ebből hosszú távon mindenki csak profitálhat. Mindenki jelentkezzen tehát, aki teheti!
A programmal kapcsolatban csak egy javaslatom lenne: a 3 hónapos felkészülést a részvételről szóló értesítés után rögtön el lehetne kezdeni, mert így egy kicsit jobban szét lenne osztva az a rengeteg információ, amit az út előtt fel kell dolgoznunk.
Jó utat kívánunk!
Változások
Nos megkezdődött... A projekt menedzsment egyik szépsége a változáskezelés. Tulajdonképpen ez folyamatos tevékenység, hiszen csupán egy dolog állandó a világon, az pedig a változás, így mindig van mit kezelni. Na, de a filozófiát félretéve, mire is gondolok? Hát nem arra, hogy ezentúl nem a Kedves Naplóm! megszólítással kezdem a bologomat, bár ez is egy változás, ami annak következménye, hogy megnéztem néhány profi blogot, és úgy érzem, hogy ez a kezdés felesleges, hiszen végülis (most, hogy már olvasóm is van) nem a naplómnak írok, hanem azoknak, akik elolvassák a soraimat. Na de, hogy maradjon is még olvasóm, és ne fúrja ki a kíváncsiság az odalát annak aki idáig már eljutott, elárulom milyen változás történt. A csapatunk eddig 3 alcsoportra volt felosztva, amelyből mi hárman a Túrisztika területet kaptuk (erről már írtam korábban), most pedig az egyik alprojekt, amelyik a High-Tech céggel foglalkozott volna megszűnt, és tagjait felosztották a másik két alcsoport között. Ennek következtében a 3 fős kis csapatunk szinte megduplázódott, és most már öten fogunk azért küzdeni, hogy Mianyangba minél több túrista eljusson és elégedetten távozzon. Ez látszólag csupa öröm és boldogság, csakhogy amit eddig hárman összegyüjtöttünk információkat azokat újra el kell mondanunk a két új tagunknak, egy német marketinges kollégának és egy maláj tanácsadó kolléganőnek, és a már kialakulni látszott stratégiánkat, szereposztásunkat az ő bevonásukkal újra kell értékelnünk. Ez viszont bár töbletmunka és főleg időigényes tevékenység amiből most már egyre kevesebb van), de mindenképpen megéri, mert a két új értékes csapattaggal bővülve sokkal többre leszünk majd képesek, mint amire hárman lettünk volna.
Emellett persze nagy változás az is, hogy a következő 5 hét alatt esedékes munkából, amit csak lehet előre hozzak, amit pedig már nem győzök, azt átadjam azoknak a kollégáknak, akik helyettesíteni fognak távollétemben (ezúttal is köszönet nekik).
Néhányan aggódva kérdezték tőlem, hogy mi lesz most a vitorlás szezonnal, hogy fog beindulni nélkülem? :-) Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy egyrészt nem vagyok pótolhatatlan, másrészt pedig addigra hazaérek és nem nélkülem indul az idény. :-))
A blogomon is elkövettem néhány esztétikai változást, de még nem vagyok vele elégedett, csak nem volt több időm szépítgetni, így be kell érni egyelőre azzal ameddig el tudtam jutni. Alkalom adtán majd folytatom a javítgatást... és ha van bármelyik kedves olvasómnak ötlete, hogyan lehetne szebbé tenni, ne titkolja el előlem, mert szívesen veszem a tanácsokat!
Néhány kedves ismerőstől, baráttól már kaptam hasznos tanácsokat az utazást illetően. Megértettem, hogy nem érdemes nagy halom ruhával kiutazni, mert sokkal olcsóbban lehet Kínában megvenni a ruhákat, így érdemes helyben bővíteni a ruhatárat. Az is hasznos ötletnek tűnik, hogy a 9+3 órás repülőútra olyan öltözékben induljak el, amiben kényelmesen érzem majd magam az utazás során, és ugyan az is hasznosnak tűnik, hogy a Szecsuáni hegyek megmászásához a bakancsot a lábamon vigyem magammal (ezzel is csökkentve a bőrönd súlyát), de azzal az ötlettel még nem barátkoztam meg teljesen, hogy a repülőn majd vegyem is le a bakancsot, hogy kényelembe helyezzem a lábamat... :-) De ezt is biztosan meg fogom oldani.
A shanghai Captain Hostelt sikerült lefoglalnom, így már csak Pekingben kell találni egy jó szálláslehetőséget. A program is szépen alakul, remek ötleteket kaptam arra, hogy mit nézzünk meg Shanghaiban.
Hamarosan megjelenik a velem készített interjú, ami a CSC program média szerepléseinek első állomása. Furcsa érzés interjút adni, de a program végére biztosan hozzá fogok szokni. Amint elérhető lesz írásban, itt is közzé teszem.
Megkaptuk az első napi programunkat, amiből megtudtam, hogy amég itthon mindenki ünnepélyes hangulatban a márciusi ifjak emléke előtt fog tisztelegni, addig mi Mianyangban a helyi állami vezetőkkel, a program partnereivel és a média széleskörű képviselőivel fogunk ebédelni. Erről az jutott eszembe, amikor pár éve Berlinben töltöttem a március 15.-ét és egy magyar kollégámmal, Palival együtt kokárdákkal feldíszítve mentünk a csapattal a Vienna nevű étterembe óriás bécsi szeletet vacsorázni (tényleg óriás volt, mert a tányér nem látszott ki alóla), azt is megúsztuk anélkül, hogy kihajított volna az osztrák étteremtulajdonos, pedig mindenki kérdésére el kellett mesélnünk, hogy a kokárda az osztrákok ellen fellázadt
magyar ifjak emlékére díszeleg rajtunk. :-)
Húha, megint későre jár, mindenkinek kellemes pihenést!
Üdv, Gábor
Emellett persze nagy változás az is, hogy a következő 5 hét alatt esedékes munkából, amit csak lehet előre hozzak, amit pedig már nem győzök, azt átadjam azoknak a kollégáknak, akik helyettesíteni fognak távollétemben (ezúttal is köszönet nekik).
Néhányan aggódva kérdezték tőlem, hogy mi lesz most a vitorlás szezonnal, hogy fog beindulni nélkülem? :-) Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy egyrészt nem vagyok pótolhatatlan, másrészt pedig addigra hazaérek és nem nélkülem indul az idény. :-))
A blogomon is elkövettem néhány esztétikai változást, de még nem vagyok vele elégedett, csak nem volt több időm szépítgetni, így be kell érni egyelőre azzal ameddig el tudtam jutni. Alkalom adtán majd folytatom a javítgatást... és ha van bármelyik kedves olvasómnak ötlete, hogyan lehetne szebbé tenni, ne titkolja el előlem, mert szívesen veszem a tanácsokat!
Néhány kedves ismerőstől, baráttól már kaptam hasznos tanácsokat az utazást illetően. Megértettem, hogy nem érdemes nagy halom ruhával kiutazni, mert sokkal olcsóbban lehet Kínában megvenni a ruhákat, így érdemes helyben bővíteni a ruhatárat. Az is hasznos ötletnek tűnik, hogy a 9+3 órás repülőútra olyan öltözékben induljak el, amiben kényelmesen érzem majd magam az utazás során, és ugyan az is hasznosnak tűnik, hogy a Szecsuáni hegyek megmászásához a bakancsot a lábamon vigyem magammal (ezzel is csökkentve a bőrönd súlyát), de azzal az ötlettel még nem barátkoztam meg teljesen, hogy a repülőn majd vegyem is le a bakancsot, hogy kényelembe helyezzem a lábamat... :-) De ezt is biztosan meg fogom oldani.
A shanghai Captain Hostelt sikerült lefoglalnom, így már csak Pekingben kell találni egy jó szálláslehetőséget. A program is szépen alakul, remek ötleteket kaptam arra, hogy mit nézzünk meg Shanghaiban.
Hamarosan megjelenik a velem készített interjú, ami a CSC program média szerepléseinek első állomása. Furcsa érzés interjút adni, de a program végére biztosan hozzá fogok szokni. Amint elérhető lesz írásban, itt is közzé teszem.
Megkaptuk az első napi programunkat, amiből megtudtam, hogy amég itthon mindenki ünnepélyes hangulatban a márciusi ifjak emléke előtt fog tisztelegni, addig mi Mianyangban a helyi állami vezetőkkel, a program partnereivel és a média széleskörű képviselőivel fogunk ebédelni. Erről az jutott eszembe, amikor pár éve Berlinben töltöttem a március 15.-ét és egy magyar kollégámmal, Palival együtt kokárdákkal feldíszítve mentünk a csapattal a Vienna nevű étterembe óriás bécsi szeletet vacsorázni (tényleg óriás volt, mert a tányér nem látszott ki alóla), azt is megúsztuk anélkül, hogy kihajított volna az osztrák étteremtulajdonos, pedig mindenki kérdésére el kellett mesélnünk, hogy a kokárda az osztrákok ellen fellázadt
magyar ifjak emlékére díszeleg rajtunk. :-)
Húha, megint későre jár, mindenkinek kellemes pihenést!
Üdv, Gábor
2010. március 1., hétfő
Vízum
Kedves Naplóm!
Ha eddig gyorsan telt az idő, akkor most vészesen szalad. Az elmúlt hét legfontosabb eseménye, hogy megkaptam a vízumot, így most már a logisztikai rész adminisztrációs tevékenységeit sikerült elintézni.
A feladatunk előkészítésével kapcsolatos tevékenységeink is felgyorsultak. Sikerült beszélni azzal a csapattal, akik előttünk jártak Törökországban és hasonlóan hozzánk, első ízben látogatták meg a helyszínüket és kezdték meg a "terep előkészítését" a túrisztikai területen. Rengeteg hasznos információt, segítséget, ötletet kaptunk tőlük és sokat tisztult a kép, hogy mit is kell majd valójában csinálnunk. Nem kevésbé érdekes, hogy persze abban a csapatban is volt egy magyar résztvevő, aki Ausztráliában él, és onnan látott minket el jótanácsokkal. Ezúttal is köszönöm Kati! :-)
Erről jut eszembe, hogy a mi csapatunkban is igen fajsúlyosan képviseltetik magukat hazánk fiai, hiszen a 9 kiutazóból ketten magyarok leszünk.
Megkaptuk a hotel webes elérhetőségét, ahol lakni fogunk. No, itt már azért látszanak a nyelvi akadályok... a honlapon ugyanis mérsékelten kevés szó olvasható csak angolul. Íme a link: http://www.mianzhouhotel.com/
A helyszínről és egy kicsit a feladatunkhoz kapcsolódó túrizmus helyzetéről egy angol nyelvű link: http://www.chinahospitalitynews.com/en/2009/02/25/10735-mianyang-to-rebuild-tourism-after-earthquake/
Közben újabb "életem első" dolga történt velem, ugyanis ma interjút készített velem a Kriszta. Ha elkészül írásban, akkor majd felrakom ide is. Érdekes volt, és rá kellett jönnöm, hogy valójában már csak 10 nap, és utána utazás.
Nem semmi. Ez az idő vészesen kevésnek tűnik, ahhoz képest, hogy mennyi mindent szeretnék még megtenni mielőtt elutazom. Na persze a kihívásokat mindig lehet fokozni. Hétvégén a kerti szivattyú hidrofórját voltam kénytelen szerelni, mert rá kellett jönnöm, hogy előbb lesz szükség a a kertben a locsolásra, mint ahogy én visszaérek...
Mianyang-ról megkaptuk az időjárási statisztikákat. Ez azért fontos, mert a repülőn csak 20kg-nyi csomagot vihetünk magunkkal, így jól meg kell válogatni, hogy ebbe milyen ruhák tartozzanak. A nagykabát itthon fog maradni úgy érzem. Márciusban 13, áprilisban pedig 18 fok az átlaghőmérséklet, és a 30 éves minimumokra is 4 ill. 9 fokot írnak (a 30 éves max. pedig 27 ill. 29 fok). Ott is közeleg a tavasz :-)
Mára ennyi, folyt. köv.
Üdv, Gábor
Ha eddig gyorsan telt az idő, akkor most vészesen szalad. Az elmúlt hét legfontosabb eseménye, hogy megkaptam a vízumot, így most már a logisztikai rész adminisztrációs tevékenységeit sikerült elintézni.
A feladatunk előkészítésével kapcsolatos tevékenységeink is felgyorsultak. Sikerült beszélni azzal a csapattal, akik előttünk jártak Törökországban és hasonlóan hozzánk, első ízben látogatták meg a helyszínüket és kezdték meg a "terep előkészítését" a túrisztikai területen. Rengeteg hasznos információt, segítséget, ötletet kaptunk tőlük és sokat tisztult a kép, hogy mit is kell majd valójában csinálnunk. Nem kevésbé érdekes, hogy persze abban a csapatban is volt egy magyar résztvevő, aki Ausztráliában él, és onnan látott minket el jótanácsokkal. Ezúttal is köszönöm Kati! :-)
Erről jut eszembe, hogy a mi csapatunkban is igen fajsúlyosan képviseltetik magukat hazánk fiai, hiszen a 9 kiutazóból ketten magyarok leszünk.
Megkaptuk a hotel webes elérhetőségét, ahol lakni fogunk. No, itt már azért látszanak a nyelvi akadályok... a honlapon ugyanis mérsékelten kevés szó olvasható csak angolul. Íme a link: http://www.mianzhouhotel.com/
A helyszínről és egy kicsit a feladatunkhoz kapcsolódó túrizmus helyzetéről egy angol nyelvű link: http://www.chinahospitalitynews.com/en/2009/02/25/10735-mianyang-to-rebuild-tourism-after-earthquake/
Közben újabb "életem első" dolga történt velem, ugyanis ma interjút készített velem a Kriszta. Ha elkészül írásban, akkor majd felrakom ide is. Érdekes volt, és rá kellett jönnöm, hogy valójában már csak 10 nap, és utána utazás.
Nem semmi. Ez az idő vészesen kevésnek tűnik, ahhoz képest, hogy mennyi mindent szeretnék még megtenni mielőtt elutazom. Na persze a kihívásokat mindig lehet fokozni. Hétvégén a kerti szivattyú hidrofórját voltam kénytelen szerelni, mert rá kellett jönnöm, hogy előbb lesz szükség a a kertben a locsolásra, mint ahogy én visszaérek...
Mianyang-ról megkaptuk az időjárási statisztikákat. Ez azért fontos, mert a repülőn csak 20kg-nyi csomagot vihetünk magunkkal, így jól meg kell válogatni, hogy ebbe milyen ruhák tartozzanak. A nagykabát itthon fog maradni úgy érzem. Márciusban 13, áprilisban pedig 18 fok az átlaghőmérséklet, és a 30 éves minimumokra is 4 ill. 9 fokot írnak (a 30 éves max. pedig 27 ill. 29 fok). Ott is közeleg a tavasz :-)
Mára ennyi, folyt. köv.
Üdv, Gábor
2010. február 17., szerda
Előkészületek
Kedves Naplóm!
Egy újabb hét eltelt mióta elkezdtem a blogomat írni. Tulajdonképpen úgy elöppent ez a hét, hogy alig vettem észre. El is gondolkodtam, hogy ha Kínában is így fog telni az idő, akkor már vissza is térek mielőtt még ráeszmélnék, hogy megérkeztem.
A csapaton azért már érződik a zsizsgés. Sűrűsödnek a levélváltások, mindenki kezd észbekapni, hogy mi mindent kell még intézni. Én az oltásokkal jól állok, tífusz, tetatunsz, hepatitisz A és B ellen már védett leszek. Éva felajánlotta a malária elleni gyógyszerét, amit ő nem fogyasztott el Indiában, így ezzel sem lesz gond. Volt még néhány oltasi javaslat a nemzetközi oldalakon (pl. Japán enkephalitisz), deezekre a magyar oltóközpontban egyszerűen közölték, hogy Európában nincs ellenük vakcina. Úgy látszik, ez a betegség csak a világ Európán kívüli országait veszélyezteti :-)
A repülőjegyet is sikerült megrendelni a DOT irodának (ez az az NGO aki az utunkat intézi). Az indulás március 12. lesz és Pekingen, Chengdu-n keresztül utazunk a végső célállomásra, Mianyangba. A küldetésünk 1 hónapig tart majd, de ezután egy hetet rászánunk a további ismerkedésre Kínával. Sanghai-ban és Pekingben töltünk majd pár napot és igyekszünk az ottani nevezetességeket meglátogatni. Április 19.-én jövök haza.
A vízummal nem állok még ilyen jól, mert mire meglett a repülőjegyem (ami szükséges a vízumkérelemhez), addigra beköszöntött a kínai újév, és egy hétre bezárt a nagykövetség. Így a kérelmet csak e hét végén tudom majd beadni. Végülis még belefér az időbe, mert a honlapjuk szerint 4 nap alatt elkészül.
A kinti feladatokról is egyre több részlet kiderül. Kétféle tevékenység várható. Az egyik az én alcsoportom számára, melyben egy amerikai marketinges kolléganővel és egy indiai IT-s kollégával veszek rész, a helyi túrizmus fellendítése (vagy legalábbis ebben segítségnyújtás) lesz a feladatunk. A másik pedig egy helyi általános iskola meglátogatása, és az ottani iskolás gyerekekkel egy közös élménydús nap eltöltése lesz a cél. Erre persze alaposan fel szeretnénk készülni, hogy jól sikerüljön.
Közben a csapat elkezdte írni a hivatalos angol nyelvű blogját is (ezt a csapatunk profi bloggerjei teszik), ha valakit érdekel, akkor íme az elérhetőség: https://www-146.ibm.com/corporateservicecorps/node/4954
Na, ha már ennyi mindent leírtam, lehet, hogy népszerűsíteni kellene kissé a blogomat, hogy legyen olyan ember is aki elolvassa, végülis ez nem egy WOM (Write Only Memory - Csak Írható Memória; elnézést az ITs kifejezésért).
Évával sikerült kicsit elbeszélgetnem, és rengeteg értékes tanácsot kaptam az ő indiai tapasztalatai alapján. Létre is hoztam egy picassa accountot, hogy legyen hová feltennem a képeimet. Remélem be fogom tudni linkelni ide, és akkor lehet majd mozizni. :-)
Mára ennyi tellett. Szép napot mindenkinek!
Üdv, Gábor
Egy újabb hét eltelt mióta elkezdtem a blogomat írni. Tulajdonképpen úgy elöppent ez a hét, hogy alig vettem észre. El is gondolkodtam, hogy ha Kínában is így fog telni az idő, akkor már vissza is térek mielőtt még ráeszmélnék, hogy megérkeztem.
A csapaton azért már érződik a zsizsgés. Sűrűsödnek a levélváltások, mindenki kezd észbekapni, hogy mi mindent kell még intézni. Én az oltásokkal jól állok, tífusz, tetatunsz, hepatitisz A és B ellen már védett leszek. Éva felajánlotta a malária elleni gyógyszerét, amit ő nem fogyasztott el Indiában, így ezzel sem lesz gond. Volt még néhány oltasi javaslat a nemzetközi oldalakon (pl. Japán enkephalitisz), deezekre a magyar oltóközpontban egyszerűen közölték, hogy Európában nincs ellenük vakcina. Úgy látszik, ez a betegség csak a világ Európán kívüli országait veszélyezteti :-)
A repülőjegyet is sikerült megrendelni a DOT irodának (ez az az NGO aki az utunkat intézi). Az indulás március 12. lesz és Pekingen, Chengdu-n keresztül utazunk a végső célállomásra, Mianyangba. A küldetésünk 1 hónapig tart majd, de ezután egy hetet rászánunk a további ismerkedésre Kínával. Sanghai-ban és Pekingben töltünk majd pár napot és igyekszünk az ottani nevezetességeket meglátogatni. Április 19.-én jövök haza.
A vízummal nem állok még ilyen jól, mert mire meglett a repülőjegyem (ami szükséges a vízumkérelemhez), addigra beköszöntött a kínai újév, és egy hétre bezárt a nagykövetség. Így a kérelmet csak e hét végén tudom majd beadni. Végülis még belefér az időbe, mert a honlapjuk szerint 4 nap alatt elkészül.
A kinti feladatokról is egyre több részlet kiderül. Kétféle tevékenység várható. Az egyik az én alcsoportom számára, melyben egy amerikai marketinges kolléganővel és egy indiai IT-s kollégával veszek rész, a helyi túrizmus fellendítése (vagy legalábbis ebben segítségnyújtás) lesz a feladatunk. A másik pedig egy helyi általános iskola meglátogatása, és az ottani iskolás gyerekekkel egy közös élménydús nap eltöltése lesz a cél. Erre persze alaposan fel szeretnénk készülni, hogy jól sikerüljön.
Közben a csapat elkezdte írni a hivatalos angol nyelvű blogját is (ezt a csapatunk profi bloggerjei teszik), ha valakit érdekel, akkor íme az elérhetőség: https://www-146.ibm.com/corporateservicecorps/node/4954
Na, ha már ennyi mindent leírtam, lehet, hogy népszerűsíteni kellene kissé a blogomat, hogy legyen olyan ember is aki elolvassa, végülis ez nem egy WOM (Write Only Memory - Csak Írható Memória; elnézést az ITs kifejezésért).
Évával sikerült kicsit elbeszélgetnem, és rengeteg értékes tanácsot kaptam az ő indiai tapasztalatai alapján. Létre is hoztam egy picassa accountot, hogy legyen hová feltennem a képeimet. Remélem be fogom tudni linkelni ide, és akkor lehet majd mozizni. :-)
Mára ennyi tellett. Szép napot mindenkinek!
Üdv, Gábor
2010. február 10., szerda
A kezdet
Kedves naplóm!
Életem első blogját kezdem írni. Valakitől azt hallottam, hogy ezt úgy kell, mintha a naplónkat írnánk. Nos, ezzel nem sokat segített nekem, mert soha életemben nem írtam még naplót sem... Sőt, azt kell mondanom, hogy nagyon sok blogot még nem is olvastam idáig... Sebaj, valamit megint én tanulok majd a lányomtól, hiszen ő már gyakorlott a naplóírásban :-)
Miért írok blogot, ha ilyen gyakorlatlan vagyok benne? Nos, egy hónap múlva Kínába utazom, és szeretném ha a felkészülésnek, az utazásnak emléke maradna magyar nyelven is, így ezt a blogot erre szánom. Remélem, hogy lesz aki rajtam kívül is elolvassa, és talán még tetszeni is fog valakinek :-) Ha így lesz, akkor van értelme ezzel töltenem az időmet. Ha meg nem így lesz, akkor eltűnik ez a "gyöngyszem" is a cybertemetőben.
Ennyi kezdetnek elég is lesz. Hmm. Most kicsit eltűnődtem, hogy egy bejegyzést hogyan érdemes befejezni, pl. el kell-e köszönni, vagy csak úgy simán abbahagyni? Na, azt hiszem érdemes lesz megnéznem, hogy mások hogyan csinálják.
Addig is, üdv, Gábor
Életem első blogját kezdem írni. Valakitől azt hallottam, hogy ezt úgy kell, mintha a naplónkat írnánk. Nos, ezzel nem sokat segített nekem, mert soha életemben nem írtam még naplót sem... Sőt, azt kell mondanom, hogy nagyon sok blogot még nem is olvastam idáig... Sebaj, valamit megint én tanulok majd a lányomtól, hiszen ő már gyakorlott a naplóírásban :-)
Miért írok blogot, ha ilyen gyakorlatlan vagyok benne? Nos, egy hónap múlva Kínába utazom, és szeretném ha a felkészülésnek, az utazásnak emléke maradna magyar nyelven is, így ezt a blogot erre szánom. Remélem, hogy lesz aki rajtam kívül is elolvassa, és talán még tetszeni is fog valakinek :-) Ha így lesz, akkor van értelme ezzel töltenem az időmet. Ha meg nem így lesz, akkor eltűnik ez a "gyöngyszem" is a cybertemetőben.
Ennyi kezdetnek elég is lesz. Hmm. Most kicsit eltűnődtem, hogy egy bejegyzést hogyan érdemes befejezni, pl. el kell-e köszönni, vagy csak úgy simán abbahagyni? Na, azt hiszem érdemes lesz megnéznem, hogy mások hogyan csinálják.
Addig is, üdv, Gábor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
