Küldetésem az emberek életének jobbá tétele

Megjelent az interjú a fenti címmel, amire korábban utaltam. Idemásolom, hogy el tudják azok is olvasni, akik nem férnek hozzá az IBM belső hálózatához:

Küldetésem az emberek életének jobbá tétele

Interjú Kócza Gáborral, aki hamarosan Kínába utazik a CSC Kína 8-as csapat tagjaként.

A 2009/2010-es évre összesen 8 kollégát választottak ki Magyarországról az IBM Corporate Service Corps pályázatán. Az IBM Magyarország harmadik kiutazója Kócza Gábor, a GBS csapatból, aki 2010. március 12-én vág neki a kihívásnak, s az elkövetkezendő egy hónapot Mianyangban fogja tölteni a Kína 8-as csapat tagjaként. Nemsokkal azelőtt beszéltünk vele, hogy elindult volna élete egyik legnagyobb kalandjára.


Gábor, mikor hallottál először a Corporate Service Corps programról, és miért jelentkeztél?
Egy 2008-as Blue Notes-ban olvastam először a Corps-ról, s már akkor sem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e. Rögtön beadtam a pályázatot, de a 2008/2009-es körben nekem sajnos nem sikerült. Abban az évben két magyar nyertes volt csupán, Sztrókay Péter és Intődy Gábor. Nagyon élveztem az élménybeszámolóikat, amiket a hazatérésük után tartottak, s ez még jobban megerősített abban, hogy a következő évben ismét jelentkezzek.

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy kiválasztottak?
Először meglepődtem, ugyanakkor bosszantott is, hogy csak a várólistáig jutottam. Olyan érzés volt ez, mint amikor az embert leültetik a kispadra csereként, s hiába szeretne megtenni mindent, hogy a csapat nyerjen, mégsem segíthet. Belülről azonban biztos voltam, hogy ki fogok jutni, ami az utolsó pillanatban be is igazolódott. Alig akartam elhinni, de nagyon örültem. Én voltam a negyedik magyar, aki bekerült a várólistáról a résztvevők közé.

És a családod hogy fogadta a hírt?
Őszinte leszek, nem volt túl lelkes a fogadtatás. Móczár Éva kolléganőmhöz hasonlóan nekem is a nyakamba borult a lányom, de nem örömében, hanem bánatában kezdett el zokogni. Ez volt a legnehezebb rész az egészben. Soha nem voltam még ennyit távol a lányomtól, és tudom, hogy már a 2-3 napos távollétemet is nehezen viseli. Napokig gondolkodtam, s már szinte le is mondtam az útról a család miatt, amikor a feleségem meggyőzött arról, hogy ez egy akkora lehetőség az életemben, amit egyszerűen nem hagyhatok ki. Mi tagadás, jó érzés volt, ahogy éreztette velem, milyen büszke rám, hogy a több ezer pályázó közül engem is kiválasztottak.

Nagyon sokan pályáztak idén is. Szerinted mitől volt sikeres a pályázatod?
Az én életfilozófiám, hogy ahhoz, hogy az ember kaphasson valamit az élettől, először neki is adnia kell. Boldog ember vagyok, mert sikeres életúttal rendelkezem, s az egyik küldetésemnek azt tartom, hogy az emberek életét jobbá tegyem, ahol csak tudom. Rendszeresen veszek részt önkéntes munkákban, és people manager-ként az is a feladatom, hogy motiváljam és fejlesszem a kollégáimat, egyengessem a karrierjüket. A pályázatban is ezeket a tulajdonságaimat emeltem ki.

Mondanál néhány szót az IBM-es karrieredről?
Szinte napra pontosan 13 éve kezdtem az IBM-nél. Az első 5 évben Hollandiában dolgoztam projektmenedzsment területen. Ez alatt az idő alatt rengeteg képzésben vettem részt, nem csak technikai, hanem ún. soft skills képzésben is, amit a mai napig jól tudok hasznosítani a munkám során. Meggyőződésem, hogy a folyamatos tanulás és fejlődés a siker záloga. 2002-ben jöttem haza Magyarországra, s projekt menedzserként folytattam munkámat a szolgáltatási üzletágban. Később a Global Procurement Services Group felkért, hogy vegyek részt a munkájukban, így 2005 óta ebben a nemzetközi csapatban is dolgozom. Azért, hogy a magyar GBS csapattal is szorosabb legyen a kapcsolatom, 2009-ben felkért Szokodi Csilla, a GBS üzletág vezetője, hogy legyek a tanácsadó csapat people managere, így ezt a két feladatot párhuzamosan csinálom. Nem könnyű, de szeretem a kihívásokat, és nagyszerű emberekkel tudok együtt dolgozni mindkét feladatom során. Úgy gondolom, hogy az emberekre fordított idő és energia a legjobb befektetés.

Kínába utazol. Mit tudsz a célországról?
Bár Kína ősi kultúrával rendelkezik, szerintem az átlagember elég keveset tud erről az országról. Így vagyok ezzel én is, s úgy érzem, hogy van még mit tanulnom. Azt tudom, hogy a GPSG-nek van egy Delivery Center-e Kínában, Wuhanban, de én még soha nem jártam ott. Amikor megírtam a kollégáimnak, hogy hová megyek és mit fogok csinálni, rögtön elláttak mindenféle hasznos információval. Például azt is megtudtam, hogy a 2 évvel ezelőtti szecsuáni földrengés területén nagy számban él a legősibb kínai nemzetség, a Qiang, ami lényegesen régebbi múltra tekint vissza, mint a Han nemzetség, amibe a legtöbb kínai tartozik.

Kikből épül fel a leendő csapatotok?
9-en leszünk a csapatban: két amerikai, egy német, egy dán, egy francia, egy maláj, egy indiai kolléga és ketten magyarok. Örülök, hogy fajsúlyosan tudjuk majd képviselni Magyarországot. Eddig nem volt még olyan csapat, amiben két magyar is lett volna.

Tudjátok már, hogy Kínán belül hová mentek és pontosan mit fogtok csinálni?
A Chengdutól kb. 100 km-re lévő 5 milliós „kisvárosba”, Mianyangba megyünk. 2008-ban itt volt a nagy szecsuáni földrengés, s a projektek is ehhez kapcsolódnak. A nagy csapat 3 felé lesz osztva: az 1-es csapat egy high-tech cégnek segít majd, a 2-es csapat feladata - amiben én is leszek - turizmus fejlesztés lesz a szecsuáni régióban, a 3-as csapat pedig a kis- és középvállalatok működéséhez próbál meg segítséget nyújtani. Azért örülök, hogy a 2-es csapatba kerültem, mert a másik két feladat akár egy IBM-es projekt is lehetne, a turizmus azonban teljesen távol esik az IBM profiljától, így jobban érzem benne a nonprofit jelleget. A mi kis csapatunk 3 főből áll majd: egy amerikai marketinges kolléganővel és egy indiai IT-s kollégával leszek együtt. Ezen a földrengés súlytotta területen fogunk a turizmus újraélesztésében segítkezni, s elérni, hogy újra beinduljon a belföldi és külföldi turizmus a tartományban. Ehhez a helyi igények felmérése, interjúk, konzultációk után marketing és üzleti tervet, régiós turisztikai stratégiát készítünk majd, s kidolgozzuk a jelenleg üzemeltetett webportál továbbfejlesztésének tervét. Ezzel megalapozzuk az utánunk következő csapatok eredményes munkáját is.

Mit vársz ettől az úttól? Szerinted milyen tapasztalatokkal és új képességekkel térsz majd haza?
Egy nemzetközi csapatban dolgozni, és valami újat létrehozni már önmagában is nagy fejlődést jelent az ember életében. Mivel egy olyan országban fogunk konzultánsi munkát végezni, ahol nagyon kevesen beszélnek angolul, biztos, hogy sok kihívás lesz benne. Ezen felül Kínában még nincs demokrácia, így meg kell találnunk az utat, hogy egy szigorúan kontrollált bürokráciában is tudjunk segíteni. A problémamegoldó készségünk tehát biztosan fejlődni fog. Emellett sok új emberrel lesz alkalmam találkozni, ami számomra mindig nagyszerű lehetőség arra, hogy megismerjem a gondolkodásukat, új dolgokat tanuljak tőlük és szélesítsem a látókörömet.

Azok a kollégák, akiket érdekel a kínai kiküldetésed, hol tudják nyomon követni, hogy mi történik Veled?
Bár soha nem írtam még blogot, én is úgy döntöttem, ez a legegyszerűbb módja, hogy a család, a barátok és a kollégák nyomon követhessék, mi történik velem Kínában. A blog elérhetősége: http://gaborkinaban.blogspot.com/ Ezen felül persze a csapatunknak is lesz egy angol nyelvű blogja . És szeretnék sokat fényképezni, amikből a hazatérés után élménybeszámolót tartok majd a kollégáknak.

Bármilyen egyéb megjegyzés a programmal kapcsolatban?
Örülök, hogy Magyarországon ennyire pozitív a program fogadtatása, s mind a menedzserek, mind a saját kollégáim mindenben a segítségemre vannak. A Corps egy teljesen egyedülálló lehetőség az ember fejlődésében, és ebből hosszú távon mindenki csak profitálhat. Mindenki jelentkezzen tehát, aki teheti!
A programmal kapcsolatban csak egy javaslatom lenne: a 3 hónapos felkészülést a részvételről szóló értesítés után rögtön el lehetne kezdeni, mert így egy kicsit jobban szét lenne osztva az a rengeteg információ, amit az út előtt fel kell dolgoznunk.

Jó utat kívánunk!